Jöttünk, láttunk… boroztunk
Egy Önkéntes Szavazatszámláló Kiforratlan Beszámolója
Több szempontból is fontos tapasztalatokkal gazdagodtam az önkéntes szavazatszámláló bizottságban való részvételem során.
Először is szeretnék köszönetet mondani a 20k-nak, hogy összeszerveztek minket, akik szívesen áldoztunk erre a szabadidőnkből, saját költségünkön. Továbbá szeretnék ezúton is köszönetet mondani a Verpelét 3-as szavazókör helyi SzSzB tagjainak, akik egytől egyig, pártállástól független, segítőkészen és kedvesen fogadtak bennünket delegált társammal.
Azt gondolom nem azt kaptuk amiért odamentünk, hanem valami egészen mást: egy, noha felületes, de nagyon értékes betekintést abba, hogy zajlik az élet egy általunk nem ismert helyen.
Önkéntes delegált társaim egybehangzó beszámolóihoz hasonlóan én sem tapasztaltam körzeten belüli csalást.
Ahogy sok más ellenzék által delegált társam, én is Budapesti vagyok. A megannyi írásos beszámolóhoz hasonlóan nekem is érdekes élmény volt belecsöppenni egy másik világba. A szavazás eredményéből meg kell állapítanunk, hogy az ellenzéki pártok, melyek minket voltak hivatottak képviselni nem voltak képesek az itteni embereket érintő üzeneteket megfogalmazni.
Én nem vagyok párttag és nem is tervezek az lenni, azonban úgy gondolom, az a tény, hogy legtöbbször nem is volt helyi delegált aki képviselte volna az ellenzéki szavazókat sok mindent elárul a társadalmunkon belüli szakadékról.
Egyfajta a város-vidék megosztottság egyébként nem csak magyarországi jelenség, ahogy például az idei francia elnökválasztási és a 2016-os Brexit szavazás eredményei is mutatják (lásd az alábbi képeken).
Jómagam nem pártpolitikai, hanem egyéni szinten foglalkoznék ezzel a problémával. Azon gondolkozom, hogy jó lenne ha sokan közülünk, önkéntes delegáltak, tartanánk a kapcsolatot valamilyen formában a helyi SzSzB tagokkal és az ott élőkkel. Én abban reménykedem, hogy megfelelő szervezéssel ők is nyitottak lennének rá. Páran azt írják, felesleges, mert mindig csak “gyüttment” lesz az ember. Szerintem azonban az odaköltözés és a teljes elszakadás között vannak még lehetőségek félúton a kapcsolódásra akár a fővárosban élők és a helyiek között is.
A kulcs egymás különbözőségeinek és hasonlóságainak közös megismerése és az együttműködés kiaknázása lenne.
Én például csodálattal vegyes megilletődöttséggel tapasztaltam, hogy a bizottság tagjai kb egytől egyig ismertek minden megjelent szavazót. Így a szavazás folyamata egyfajta jó hangulatú találkozások sorozata volt. Volt persze néha negatív hangvételű pletyka is, amikor kicsit örültem, hogy az én életem nem ennyi ember figyelő szemei előtt zajlik. Ugyanakkor értékesnek tartom és hiányolom is ezt a fajta kiterjedt közösségben való létezést. Úgy hiszem, az olykor talán terhes figyelő szemek közösséget is tudnak biztosítani, ahol kevésbé magányos az ember mint a nagyváros személytelen forgatagában. Szerintem ez egy nagyon fontos lecke amit az elidegenedett nagyvárosból jőve tanulhatunk. Emellett azt gondolom mi is tudnánk nyújtani betekintést a városi élet szabadságába, ami talán többféle életstílust elbír és megenged, mint egy kisebb, zártabb közösség. Azt gondolom mindkét életformának megvannak a maga előnyei és hátrányai és sokat tanulhatnánk egymástól.
Volt pár nyomasztóbb élmény is, amikor a kis számú írástudatlan szavazókat segítettük. Rajtuk leginkább az látszott nem igen értik a döntési lehetőség jelentőségét, a népszavazási kérdések pedig gyakorlatilag értelmezhetetlenek voltak számunkra, így vagy találomra vagy egy családtagjuk által bekiabált “nem”-re X-eltek.
Írási nehézségekkel, olykor részeg szavazókkal azonban a Budapesti szavazatszámláló ismerőseim is találkoztak. A mozgóurnás beszámolók pedig minden helyen nehéz pillanatokkal tarkítottak voltak. Ez a jelenség tehát mindenhol felfedezhető fővárostól a falvakig.
Ami viszont a kapcsolódást illeti: Lehetne kisebb eseményeket szervezni, pl. pici vásárok, fesztiválok, ahova mi szerveznénk embereket a városokból a helyiek pedig kitehetnék a portékáikat. Például Verpeléten adódna egy kis borfesztivál helyi borokkal, melyekből nekünk is volt szerencsénk kóstolni. Ha van rá lehetőség össze is lehetne kötni az évente megrendezett “Bor és nóta ünnepe” fesztivállal, részvétellel és / vagy program ötlettel.
Ily módon támogathatnánk a kistermelőket, és picit önfeledten, pártpolitikától független, politikán túli módon kapcsolódhatnánk egymáshoz.
Nem gondolom, hogy ez varázsütésre megoldja majd a társadalmi problémákat, de szerintem így lehetne elkezdeni, alulról jőve, nem politikai aktivizmus, hanem mi, az emberek szintjén elindítani egy párbeszédet. Ha ez tömegessé válna, szerintem jó esély lenne mindkét “oldal” empatikusabbá válására. Idővel remélhetőleg az “oldal” mint fogalom is áthidalható, és egy közösségbe való tartozás érzésére lecserélhető.
Én szívesen hozzájárulnék egy ilyen szervezéshez a saját szavazókörzetemmel, de nincs tapasztalatom ebben. Ha a 20k illetve a helyiek tudnának ebben segíteni nekünk az szerintem nagy előrelépés lenne!
Ez a poszt nem egy elemenzés, pusztán egy személyes beszámoló.
Eredetileg Április 15-én tettem közzé a 20k zárt Facebook csoportjában. Szerettem volna, azonban, ha szélesebb közönséghez — mindenekelőtt a verpelétiekhez — is eljut.
A személyes véleményem azóta is alakult és még minden bizonnyal alakulni is fog. Remélem, hogy ebben a kiforratlan formában is egy apró lépésként szolgálhat egymás megértése felé.
